Újabb izgalmas lehetőség !!! A www.webnyertes.hu honlapon kampányt
indítottunk: ott kérdésekre válaszolva 4 ember megnyerheti a szemináriumon való részvételt! Nézzétek meg , szóljatok a lehetőségről akinek csak lehet! 

• Bejelentkezem: esszenciamagyarorszag@gmail.com
• További információk

Kezdje az idei évet növekvő önismerettel!

Ide kattintva többet olvashat Budapesten és Tatabányán induló csoportjaimról.

Sok szeretettel várom!

Sok szeretettel meghívok minden kedves érdeklődőt az első kézikönyvem könyvbemutatójára!

időpont: december 22., csütörtök, 18:00-tól

helyszín: Háry Klub Budapest, VIII. ker Bródy Sándor utca 30/A.

További információ a kézikönyvről ide kattintva olvasható.

A hivatalos meghívó letöltése.

Párkapcsolati Kurzus: Budapest, 2011. november 11–13.

A kurzus célja:

A kurzus a különféle emberi kapcsolatok lelki dinamikáját tárja fel:

– megtanulhatjuk másokban látni önmagunkat,

– megtapasztalhatjuk a hatékonyabb önkifejezés lehetőségeit,

– nyitottabbá válhatunk egymás szükségleteinek és sebezhetőségének a
megértésében.

A kurzus hatékony támogatást nyújt abban:

– hogyan kezelhetjük a konfliktusainkat és hogyan kommunikáljunk együttérzően és megértéssel a hozzánk közel állókkal,

– hogy megbékéljünk azokkal a láthatatlan családi kötelékekkel és mintákkal,
melyek kedvezőtlenül munkálkodnak párkapcsolatainkban.

Kinek ajánljuk?

A kurzuson részt vehet egyedül, de hozhat is magával valakit – kedvesét,
házastársát, barátját, szülőjét vagy gyermekét –, akivel közvetlenül
dolgozni szeretne.

Rengeteget töltekezhet azokból a speciálisan kidolgozott páros
gyakorlatokból, amelyeket Dr. Menis Yousry több évtizedes családterápiás munkája
során fejlesztett ki. http://essence-foundation.com/global/hu/index.php/essence-courses/the…

A szeminárium oldott légkörben, szinkrontolmácsolással zajlik.

Dr. Menis Yousry-ról bővebben:

Dr. Menis Yousry elméleti felkészültségének és évtizedes terapikus
munkájának köszönhetően különleges érzékenységgel és egyszerűséggel képes
felismeréseket létrehozni az emberek mindennapi életében. Tapasztalatait
frissen publikált könyvében összegezte, amely az angol kiadással egyidejűleg
jelent meg az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában és Indiában, s a
közeljövőben magyarul is olvasható lesz. (Dr. Menis Yousry, *Discover Your Hidden Memory & Find the Real You*, London, Hay House, 2011.)

Árak:

Teljes árú részvételi díj: 36.000 Ft

Diák és nyugdíjas részvételi díj: 20.000 Ft

Munkanélküli és ismétlő részvételi díj: 15.000 Ft

Elérhetőségek, bővebb információ, jelentkezés:

http://essence-foundation.com

esszenciamagyarorszag@gmail.com

06–20– 940–9050 (Nagy Yvette)

Linkek:

Beszélgetés Dr. Menis  Yousryval, az Esszencia szemináriumok
alapítójával: http://pszichologia.com/beszelgetes-menis-yoursyval-az-esszencia-szem…

Mi az esszencia?: Interjú Dr. Menis Yousryval (Duna TV, 2010. február 1.) http://www.youtube.com/watch?v=85fQ0cCuvW0&feature=related

Dr. Menis Yousry beszél új könyvéről (angol): http://www.youtube.com/watch?v=uSTbcF0Q-iE

“A szüleink esetében még inkább érvényes ez a tétel, amit én „ragasztó elv”-nek hívok. Általuk jöttünk erre a világra, rajtuk keresztül kaptuk az életünket. S nagy valószínűséggel a személyiségvonásaik bennünk is megtapasztalhatóak (mind az öröklés, mind a tanulás révén). Így a felettük való ítélkezéssel önmagunk felett is ítéletet mondunk.”

2011. október 4-én, kedden 9-12 óra között.
Helye: ELTE PPK, Bp. VII. Kazinczy u. 23-27. 113. terem…
A továbbképzés ingyenes. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Martonné Tamás Márta Dr. N. Kollár Katalin

4 dolog közös minden emberben:

 - megszületik

 - él

 - meg fog halni

 - és nem tudja, hogy mikor.

S ez utóbbi kettővel (a közös pontok 50%-ával!) mintha egyáltalán nem akarnánk foglalkozni, nem vesszük figyelembe… elfojtjuk. Az ebből fakadó feszültségre aztán több iparág is sikeresen építette fel az üzletpolitikáját: a szépségipar, a gyógyszeripar, stb. Viszont attól, hogy nem vesszük figyelembe, a tény még tény marad!

Az elmúlás az életünk része, folyamatosan jelen van.

Most például az ősz közelít. Lehet nem szeretni, de gondoljuk csak el, milyen lenne örökös nyárban élni. Aki már volt a sivatagban, könnyebben el tudja képzelni. Ezen a földrajzi területen a négy évszakkal nagy szerencsénk van! Néha örülünk annak, ha valami elmúlik – rossz kapcsolatok, méltatlan helyzetek, fájó érzelmek/fizikai tünetek –, ám legtöbbször fájdalmasan éljük meg.

Azt tapasztalom, minden élmény, amely megérint bennünket, hajlamos felkavarni az érzelmi állóvizet és megérinteni régen eltemetett érzéseket, hangulatokat, emlékeket. A halál esetén ez szintén igaz: a jelen életben a környezetünkben megtapasztalt haláleset nagy valószínűséggel felbolygatja a múltat, és emlékeztet minket az összese eddig átélt veszteségünkre. Ez kifejezetten igaz, ha a gyászmunka félbemaradt. S még inkább igaz, ha az első ilyen veszteséget korán, 13-15 éve életkor előtt éltük át. Minél korábban, annál nagyobb a trauma, mivel korán szembesültünk az élet valóságával: ami él az meg is fog halni. Mint mi magunk is. Ez tény.

Viszont ezt a tényt sem a testtudattal rendelkező test, sem az elme (amely az agytevékenységhez köthető) nem tudja elviselni. Az ember az egyedüli élőlény, amely tudatában van a saját halálának. És épp eléggé meg is van rémülve tőle. Csak egyik összetevőnk, a lelkünk az, amely nem retten meg az elmúlással való szembesülés során.

Hogy miként reagálunk az aktuális veszteségre? Nagy valószínűséggel még kevésbé hagyjuk magunknak, hogy átéljük a veszteség által okozott fájdalmat, mivel az a régi fájdalmak tömegét is magunkra szabadítaná (mivel azok útja eddig el volt torlaszolva) és az érzelmek, mint egy megáradt folyó, elöntenének. Pedig ez az egyedüli út: az érzelmek átélése, megélése, elvezetése – akárcsak az eddigi folyásában akadályozott folyó esetén: időről időre megnyitjuk a zsilipeket (jól kisírjuk magunkat). Meggyászoljuk elvesztett szerettünk hiányát.

Hogy mi is a halál?

Már vége tért az az időszak, amikor mások megoldásait egy az egyben átvehettük volna… mindenkinek önmagának kell megtalálnia erre a kérdésre a választ. Annyit mondhatok: megéri megkeresni a saját válaszainkat, és már azzal, hogy hajlandóak vagyunk (meg végül kénytelenek is) ezzel a kérdéssel foglalkozni, már fél sikert értünk el.

Érdemes utána olvasni, hogy mit mond a halálról az 5 világvallás-alapító, Jézus, Mohamed, Buddha, Krisna… Nem az egyház, hanem az eredeti vallás-alapító nézeteit érdemes megismerni. Kicsit olyan, mintha teljesen ugyanarról a dologról beszélnének, viszont más-más oldalról, a saját kultúrájuknak megfelelően.

Érdemes megfigyelni az elmúlást magát: az őszi lehulló faleveleket, egy kisebb élőlény (nem túl szétroncsolódott) halott testét, és így tovább. Álljon meg és hagyjon önmagának időt az érzelmi átéléshez. Mit érez? Ki az, mely énrésze az, amely messzire rohanna? Maradjon még – vagy térjen vissza később, másnap! Mi az, ami azt a kisállatot nézve igazán rémisztő? Mi hiányzik belőle? Vajon hova lett? Ilyen kérdéseket tegyen fel magának, s higgye el, meg fogja hallani a saját válaszait, amely elvezet a halál közelebbi megismeréséhez.

Amint az élet hozza és ahogy erősödünk, az emberi holtest látványa – amely kultúránkban teljesen tabuvá vált, keveseknek adatik meg – nagyon elmélyítheti és felgyorsíthatja a folyamatot. Mindvégig figyeljen befelé: melyik énrésze retten meg, ki akar menekülni, ki dermed meg? És miért? És melyik csendes, érdeklődő, döbbent, kíváncsi, stb.? Az emberi holttesttel szembesülve saját halandóságunkkal szembesülünk – ha tetszik, ha nem. Ezért annyira rémisztő.

Tegye fel a kérdéseket: Ön mit gondol, mi történik az én-részekkel a halál után? Melyek halnak meg, s van-e amely tovább él? Hova kerül, mi lesz vele? És így tovább. Ezekre a kérdésekre adott válaszai a saját halállal kapcsolatos érzéseit befolyásolják. Érdemes olyan hiedelmeket választani a halállal kapcsolatban, amely támogat minket. Vannak, akik megjárták félig az utat, visszatértek a halál-élmény egy része után. Az ő élményeikkel is érdemes megismerkedni. Az ő beszámolóik sokszor túllógnak a racionalitás határain…

Legyen önmagával türelmes. Ez a téma nem múlik el, megmarad, mindannyiunk életében megismerésre vár. Azzal, ha ön nyitott és hajlandó lépéseket tenni, már nem ellenáll, már könnyebb a dolga. És ezen a módon eltávozott szerettei örökké önnel maradhatnak, jelen lehetnek mindennapjai örömei-bánatai során, s nem a hiánnyal és fájdalommal fog rájuk emlékezni, hanem szeretettel, örömmel és hálával, hogy valaha ismerhette őket. (A hiányérzet sok esetben marad – mivel azt hiányolunk, ami fontos nekünk, amit szeretünk.)

Kívánok Önnek sok kitartást és örömteli meglepetést ezen a felfedezőúton!

Az MPT új programsorozataként 2011-ben elindította a havi egy alkalommal megrendezésre kerülő filmklubját. Az MPT Filmklub célja, hogy pszichológiailag inspiráló filmalkotásokat mutasson be, majd a filmekhez kapcsolódóan a lelki jelenségek rejtelmeiről, jellemzőiről, működési szabályszerűségeiről beszélgetésre invitálja a közönséget. A filmklubban lehetőséget biztosítunk a választott filmek közös megtekintésére és megvitatására. Célunk, hogy a filmbeli szereplőkről, történetekről és szimbólumokról való együttes gondolkodással lehetővé váljon a filmek által érzékletesen és élményszerűen megjelenített lélektani folyamatok felfejtése.

A következőalkalommal vetítésre kerül
film: Jonathan Demme (2008): Rachel esküvője

Meghívott vendég: Dr. Hoyer Mária klinikai szakpszichológus

Időpont: 2011. szeptember 29. (csütörtök) délután 18 óra

Helyszín: ELTE Pszichológiai Intézet – Budapest, VI. ker. Izabella u.46. III. emelet 301.terem

A laikus és szakmabeli érdeklődőket egyaránt örömmel várjuk!

Fecskó Edina és Bálint Katalin (filmklub vezetők)

(2011.09.14)

 
A Fogózdó egy olyan két napos szülőtréning, mely elsősorban az autizmussal frissen diagnosztizált gyermekek szüleinek nyújt hasznos segítséget. A tréninget tapasztalt autizmus szakember és érintett szülő tartja közösen. Célja, hogy a szülők olyan hasznos ismeretek birtokába jussanak az autizmusról, mely megkönnyíti számukra a mindennapokat, fogódzót nyújt az autizmusból eredő nehézségek megoldásához.  Autimentor 

(2011. augusztus 22.)

Meglepően sokan hangoztatják mostanában, hogy szomorúak attól, hogy végetért a nyár, a nyaralás időszaka, s újra közeledik az iskolakezdés, a munka. Ez esetben a háttérokok lehetnek:

I. Kevés időt töltöttünk feltőltődéssel.
Az első és legfontosabb kérdés, hogy elegendő időt adtunk-e magunknak (testünknek, lelkünknek) a feltöltődésre a nyáron?

A szakemberek többsége egyetért azzal, hogy minimum 2 egybefüggő hét szükséges ahhoz, hogy  valóban ki tudjunk kapcsolódni a mindennapos hajszából.

A megoldás lehet: még nem késő megengedni magunknak  a pihenést! Akár távolabbi rokonok meglátogatásával, akár egy rövid cserevakáció gyors közbeiktatásával a barátok között megoldva… A lényeg a kreativitás és hogy merjünk önmagunknak adni valamit. Meglátják, hosszú távon az egész család jól jár vele!

II. Az eltöltött idő alatt nem teljesültek előzetes elvárásaink.
Lehetséges, hogy ugyan sikerült eljutni a Balatonra/Adriára/stb., s elegendő is volt az idő, viszont maga a nyaralás mégsem teljesítette be az elvárásainkat (mondjuk mindvégig esett az eső) és ezért hiányérzet maradt bennünk.

A megoldás lehet: felismerve, hogy pontosan mi miatt érzünk hiányérzetet, megtehetjük a szükséges korrekciós lépéseket. Például ha a barátainkkal nem sikerült találkoznunk a nyáron, akkor egy nyárvégi buli megszervezésével pótolhatjuk ezt az élményt önmagunk és a többiek számára. (A jelenlegi jóidőt pedig strandolással töltve adhatjuk meg önmagunknak és a családnak azt az érzést, hogy azért idén is volt nyár.)

III. A munka-, illetve iskolakezdés az, ami a rossz hangulatunkat okozza.
Úgy vélem, hogy ez a típusú rossz hangulat valamennyire teljesen normális: az emberek többsége a nyarat a szabadsággal azonosítja, amikor nem csak lengébben öltözhetünk, de szabadabban is viselkedhetünk – nincs iskola, kevesebb a munka. Több helyre eljutunk, változatosabbak a mindennapok, új élmények tömege ér bennünket…

Viszont ha ez a hangulat nem múlik, vagy mélyebb és kiterjedettebb mint általában, akkor:

A megoldás lehet: érdemes elgondolkodni azon, hogy pontosan mi okozza? Lehet, hogy konfliktusunk van a munkahelyünkön, tartunk valamitől, unjuk vagy változatosságra vágyunk? Mert amint megvan a kiváltó ok, máris megtehetjük azokat a lépéseket, amelyekkel idővel a hangulatunkon is tudunk változtatni.

Javaslom, figyeljen oda hangulataira, érzéseire és kívánom, hogy sikeresen tegye meg a megfelelő lépéseket a jobb hangulat eléréséhez! Kellemes indián-nyarat kívánok!             

(2011.08.20.)